Feldúltságon alapuló bontás esetén a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához vezető okfolyamat vizsgálata a bírói bizonyítás körébe tartozik, amit az eset összes körülményeire tekintettel kell vizsgálni, ezért egy-egy körülmény vagy házastársi magatartás kiragadása önmagában nem tekinthető a házasság felbontásának alapjául szolgáló oknak.

A bontás és az okfolyamat feltárása során a házasság helyrehozhatatlan megromlására utalhat az egyik házastárs kötelességsértő magatartása, ami a másik félben olyan lélektani hatást vált ki, ami számára a házasság tarthatatlanságához vezetett, vagy a házastársak fokozatosan elhidegültek egymástól és ezáltal kapcsolatuk visszafordíthatatlanul tönkrement.

A házastárs kötelességsértő magatartására utalhat különösen hűtlensége, agresszív magatartása, a másik fél tettleges bántalmazása, kábítószer- vagy alkoholfüggősége, házastársával szembeni folyamatos lejárató viselkedése másik előtt stb.

A különélés a korábban fennállt életközösség megszakadását, megszűnését jelenti, amikor az életközösség helyreállítására azért nincs esély, mert a házastársak egyike, vagy mindketten új életre rendezkedtek be, aminek részeként a felek új társat találtak maguknak, esetleg új kapcsolatukból gyermekük is született.

Meg kívánjuk jegyzeni, hogy bár fentiek nem szolgálnak feltétlenül a házasság tényálláson alapuló felbontásához, de az már a megromláshoz vezető körülmények és okfolyamat vizsgálatának kérdése. Ha remény mutatkozik a házasság megmentésére, az ún. „feldúltságon” alapuló bontás nem lesz megállapítható.